ma csak egy reaggal jövök. ez van.

Másnap hajnali hatkor keltem, a konyhából kiszűrődő hatalmas üvegcsörömpölésre. Egy hatalmas sóhaj után felkeltem, és kimentem a konyhába, majd miután Pete meglátott, a kezéből egy újabb üvegpohár esett ki.
 - Ezt ugye nem mondod komolyan? – kérdeztem kómás hangon. Két kibaszott üvegpoharamat törte össze. Az utolsó napján.
 - Már bocs, de ha felvettél volna valamit, nem törtem volna össze ezt is – nézett végig rajtam.
 - Most mi a franc bajod van? Van rajtam egy tanga, és különben is, láttál már meztelenül –fintorogtam. Igazából elég vicces volt ez az egész, de inkább gyors felöltöztem, és összetakarítottam az üvegszilánkokat. Pete addig végre megfőzte a kávét, ami szerencsére gyenge lett. Bár feketén szeretem a kávét, de ilyen korán egyszerűen nem vagyok képes meginni. Két szál cigi között az a barom megölelt, az erkélyemen. Ellöktem magamtól, persze azért egy kis ideig hagytam, hogy ölelgessen. Igazából jól is esett, de csak egy kicsit.

 - Haza kéne mennem, csomagolni... - mondta keserves hangon.
 - Akkor menj, tudod, merre van az ajtó – fordultam a part felé, és rágyújtottam egy újabb cigire. Pár percig még bámulhatott, aztán hallottam egy ajtócsapódást, hátranéztem, és már nem volt sehol. Nyugodtan fújtam ki a cigifüstöt, kimentem a konyhába egy üveg jéghideg kóláért, majd ismét a nappaliban kötöttem ki. Csak kapcsolgattam, nem nagyon érdekel semmi, de nyolcig el kellett ütnöm az időt, előbb semmi értelme nem lett volna melóba indulnom. Elvégre egy tetoválószalonban dolgozok, ki az az állat, aki reggel nyolckor már a szalon előtt toporzékol, hogy ő márpedig tetkózni akar?
Kinyitottam a szekrényemet, mégis mit vegyek fel ma? Egy szakadt, már-már túl rövid farmernacira esett a választás, mellé egy fehér ujjatlan, amin valami fekete szöveg volt, de a franc se tudta elolvasni – nem mellesleg épp kilátszott a bordámon lévő tetkó egy része. Egy egyszerű fekete tornacsukát kutattam elő a szekrényem legmélyebb bugyraiból, majd mikor az is rajtam volt, megfordultam, és irdatlan nagy kupac volt a földön. Megvontam a vállam, és a tükör elé siettem.

 - Csinálnom kell valamit a hajammal – és azzal a lelkesedéssel elővettem a hajvágót és lenyírtam az egyik oldalát. Aztán kisminkeltem magam, csak a szokásos tus-szempilla-rúzs. Felkaptam a fekete, biztostűkkel és láncokkal agyontűzdelt tatyómat, beleszórtam a tárcám, a cigim és a kulcsom, majd elindultam gyalog a szalonhoz. Útközben beugrottam egy könyvesboltba, kinéztem pár napja a neten egy könyvet, amit meg is találtam, úgyhogy lesz mit olvasnom két ember között. Valami idióta, skizofrén csajról szól… ígéretes.
Odaértem a szalonhoz, ami már nyitva volt. Ránéztem az órára, fél kilenc volt… Ki a tököm nyitott már ki? Bementem, és láttam, hogy a főnök már bent van. Jó arc a csávó, csak ha iszik, túl rámenős. Végül is 29 éves, jó menet… Egyszer megvolt, de többször nem kéne. Főleg, mert neki dolgozom.

 - Helló! – dobtam le magam az egyik tetoválóasztalra, a székre pedig a táskám. –Idedobnád azt az üveget? – mosolyogtam Victor-ra, és a kezében lévő vodka felé biccentettem.
 - Zope, ma dolgozol, nem ihatsz – nézett rám szigorúan.
 - Hát jó, akkor kiszolgálom magam – és azzal a lendülettel átcsoszogtam a pihenőbe.
 - Te alkesz… 
Egész délelőtt és délután a könyvemet olvastam, ki is olvastam, mire elkezdtek jönni az emberek. Meglepően hamar lettek rengetegen, nem is értettem miért, aztán Victor közölte, hogy péntek van. Így már érthető… Pénteken mindig van a szomszéd pubban valami koncert, kisebb-nagyobb sikerekkel. Volt már példa arra, hogy a rendőröknek kellett bezárniuk a helyet, akkora bunyó lett, pár embert kórházba is vittek. Na, az igazán jó kis buli volt, bár akkor épp betépve melóztam, szóval érhető, hogy röhögtem a rendőrökön is. Persze akkor is csak Victor miatt nem vittek be, szóval azóta is mondogatja, hogy tartozom neki – na és vajon mire gondol? Hát persze, hogy megint le akar velem feküdni…

Egy csomó embernek tetováltam ma, talán nem is volt még ilyen forgalom. Közben persze felhajtottam néhány Jack Danielst... Rengeteg bunkó faszt kellett elküldenem, mert már seggrészegek voltak. Ez az átka a kocsma melletti szalonnak. Volt pár érdekes srác, akik amikor épp nem tetováltam, végigmértek és folyamatosan bámultak, de igazán egyik se kellett volna. A koncert szar volt, egy kezdő banda lépett fel, de legalább a sokan tetováltattak. Mikor volt egy kis nyugi, rágyújtottam egy jointra, na, úgy már elviselhető volt az a zene is… Mellé még iszogattam, főleg mert elég sok balfasz meghívott a szomszédba. Kicsit elkalandoztam, aztán nekem jött egy srác. Mármint épp az egyik asztalt készültem rádönteni egy faszira.. Elestem, és beütöttem a fejem az egyik székbe.

 - Basszameg… - kaptam oda a fejemhez.
 - Bocs, véletlen volt, nem láttalak – nyújtotta a kezét egy vadidegennek tűnő srác. Túl sötét volt, és alig láttam a piától/fűtől, nem ismertem fel. – Jól vagy?
 - Aha, kösz – meg is fordultam, hogy összeszedjem a poharakat, de belenyúltam egy üvegszilánkba, az egyik poharat valószínűleg eltörtem.
 - Ápold le magad, ezt meg majd én odaviszem a pulthoz, oké? – mosolygott, bár nem láttam, de hallottam a hangján. Bólintottam, majd gyorsan hátramentem a mosdókhoz, és bekötöttem az ujjam, ami jobban vérzett, mint gondoltam, de túlélem, történt velem már rosszabb is. Visszamentem a pultba, a srác ott állt a pult előtt. A tálcát elvettem, lepakoltam róla, és csak utána néztem rá.

 - Úristen… Te Synyster Gates vagy - dadogtam, össze-vissza kapkodtam a levegőt és csak pislogtam rá.
 - Nem mondod?
 - Ne haragudj, csak meglepődtem, hogy te itt… -néztem rá nagy szemekkel.
 - Szoktunk ide járni a srácokkal, nem olyan nagy a nyüzsi. De a te neved még mindig nem tudom –vigyorgott úgy, hogy azt hittem, elolvadok. Úgy.
 - Zoe Hope, haveroknak csak Zope – közben öntöttem magamnak egy pohár whiskyt, kezdett kiszáradni a szám.
 - Egy sört – intett a pultosnak. Aztán szemeztünk. Sokáig. Belekábultam.
Egy darabig még dumáltunk, aztán egyre többen lettek a pultnál, és kezdett nyomasztóvá válni a hely. Az ajtó felé intettem, és kimentünk. Megkínáltam egy füves cigivel.

 - Am, hogy kerülsz ide?

 - Talán mert itt lakom? – húzta fel vigyorogva a szemöldökét, és beleszívott a jointba, majd elegánsan az arcomba fújta. - A srácokkal néha eljövünk ide lazulni, és mostanában volt egy elég hosszú turnénk.

 - Aha – vigyorogtam, mint egy A7X megszállott tinilány. Talán mert az vagyok, csak egy 25 éves vén picsa?

Synyster Gates. Itt áll mellettem, füvezik, és nagyon feltűnően engem stíröl. Tudom, hogy Syn az egyéjszakás kalandjairól híres, és talán nálam is be fog próbálkozni, de ez már csak a pián múlik. Legszívesebben az egész életem vele tölteném, buliznánk egész nap - nem mintha alapból nem azt tenném -, turnékra járnánk és a legfontosabb, hogy bármikor lefeküdhetnék vele. Csak az a gáz, hogy házas. Azzal a ribanccal. Megráztam a fejem, majd beszélgetésbe kezdtem Synysterrel. Több pohárnyi üveg pia és még egy szál után már kezdtek elmosódni az emberek, a mozdulatok és a fények. Syn ajkai egyre csalogatóbbak voltak. Kezdtem egyre jobban elveszíteni az önkontrollom, és már teljesen rátapadtam Synre, persze közbe más srácokkal is táncoltam, de a szemem mindvégig azon a félistenen tartottam. Kell.

Lassan kiürült a pub, és egyedül maradtunk Synnel, és még pár síkrészeg emberrel akik seggen csúszva üvöltöztek felismerhetetlen A7X dalokat. Lapos pillantással néztem végig rajtuk, és szép lassan elfogott az álom. Majd hirtelen bevágtam a homolkom a pultba.

 - Szánalmas vagy - suttogta egy ismerős hang a fülembe. Azzal a lendülettel hátrafordultam, és pofán vágtam. Őt. Synyster Gates-t. Arcára fagyott gúnyos mosollyal fürkészett. Nme tudtam neki ellenálni, a hajába túrtam, és hevesen megcsókoltam. Nem ellenkezett.

Nem volt rossz a csók. Egyáltalán nem. Bár egész idő alatt a seggemet taperolta, meg a mellemet. Meghívott egy whiskyre, és a vigyor nagyobb lett az arcomon, majdelkezdte a nyakamat csókolgatni. Ekkor megláttam a nővérem belépni a pubba…

A vigyor máris lehervadt az arcomról, de mire ellöktem magamtól Syn-t, már eltűnt. Olyan sokan voltak a pubban, és sehol sem láttam, közben Synyster értetlenül nézett, majd amikor nem adtam semmilyen ellenkezésre utaló jelet, újra elkezdte csókolgatni a nyakam. Hol a lábamat simogatta, hol a mellemet fogdosta, de a mostohatesóm kezdett egyre jobban idegesíteni. Még jó párszor meghúztam a pulton lévő whiskyt, ami nem is biztos, hogy az enyém volt. Egyre jobban élveztem, majd a pult mögül egy csaj ránk szólt, hogy ne itt nyalakodjunk, menjünk szobára.

Nem foglalkozva a félistennel, leugrottam a bárszékről, és a kijárat felé vettem az irányt. Megnéztem a telefonomon, mennyi az idő. Fél 4. Remek. Kint pár méterre a bejárattól egy ismerős alakot láttam cigizni, az ellenkező irányban, mint amerre lakok. Gondoltam jobb, ha nem foglalkozok vele, szóval elindultam haza. Ekkor Synyster utánam rontott.

 - Hé, Zope. Ugye úgy hívnak? – kérdezte félkómásan, miközben a cigije kiesett a kezéből. Gondolom elég sok pia lehetett már benne.

 - Igen. De mennem kell, hulla vagyok, és holnap én nyitok, sz’al ha megbocsátasz… - kerültem volna ki, de nem engedte.

 - Hazavihetlek? – villantotta meg a legédesebb mosolyát.

 - Részeg vagy. – fintorogtam, miközben rágyújtottam egy cigire.

 - Akkor hazakísérlek. Amúgy kérhetek egy szálat? – nézett rám bociszemekkel.

 - Na jó, gyere. – indultam el, közben adtam neki egy szál cigit.

Az egész út alatt csak újabbnál újabb bagóra gyújtottam rá, nem volt se kedvem, se erőm dumálni. Meg hát úgy mégis, mit beszélhetnék JSynyster Gates-sel? Végül egy óra alatt hazaértünk, ami csak azért volt ilyen hosszú, mert vagy háromszor kellett összekaparnom a járdáról a szerencsétlent. 

Szexeltünk. És aspirin. Az első szó, ami eszembe jutott, mikor felkeltem. A fejem lüktetett, a szobába beáramló fény éles késként szúrt be a szemhéjam alá. Synyster félig rajtam szuszogott, a keze átölelte a derekam, a lába a lábamon pihent. Kihámoztam magam alóla, majd elindultam megkeresni a fürdőt. Valahol kell itt lennie fájdalom csillapítónak. Feltúrtam az egész fürdőszobát, és egyetlen egy aspirint találtam. Felsóhajtottam, majd bevettem azt az egyet, utána visszasiettem a szobába, hogy megkeressem a cuccaim.

 - Jó reggelt – hallottam meg a hangját az ágy felől.
 - Jobbat – feleltem, és közben végig őt stíröltem. Synyster Gates. Az ágyamban? Ki hitte volna? Felvettem a ruháim a földről, majd gyorsan magamra kapkodtam őket. Mikor felállni készültem, két kéz hátulról átkarolt, és Syn végignyalt a nyakamon.

- Veled volt eddig legjobb - morgott a fülembe. - Lekörözted Michellet, pedig őt is csak azért vettem el, mert jó vele dugni. 

- Kösz - szóltam rekedtesen, mikor valaki benyitott a szobába.

A tesóm.