Lecsaptam a kilincset mérgemben, felkaptam a táskám, és lerohantam a lépcsőn. Ez most így furán jött ki kicsit. Lefeküdtem egy full részeg és beszívott Synyster Gatessel, utána pedig a mostohatesóm, aki szintén megőrül a félistenért, ránknyit, miközben Syn épp újra belém készül imádkozni az ötödik végtagját. Ami khm... nem egy kicsi és rövid dolog.
Az utcán sorra rugdostam amgam előtt a sörösdobozokat azokat Ashley fejének képzelve. Picsába. Mi kell nekem? Marihuána. Synysterrel. Azt akarom, hogy megint olyan szépen az arcomba fújja a kábító füstöt, és én ott helyben elmenjek. Elővettem egy slukkot a tatyómból, és rágyújtottam. Hagytam, hogy a tüdőmből emésszen el, egészen a fejemig. Elkapott, és a mélybe rántott, én hagytam. Lehunytam a szemem, és átadtam magam a fűnek.
Synysterrel tomboltunk a Justin Bieber koncerten, egy hatalmas zöld póni hímtagján, és közben a körmünket csiszoltuk. És élveztük. Mese. Lehelet.
- Kelj már fel, te füves ribanc! - Victor cibált fel az út széléről, megmentve a kezem egy kamion kereke alól. - Ezt hogy gondoltad?
A jointomat messzire repítette az autók és kamionok menetszele. Gyere vissza, gyere a mamához...
- A cigim, Vic... - nyögtem ki, miközben feltápászkodtam a padkáról.
- Majd egy csöves örülni fog neki. De, jót kufircoltál Synyster Gatessel?
- Hagyj már békén, és hadd vegyem fel a csikkem! - kiabáltam vele, és a fehér guruló henger után nyújtottam a karom, mialatt Victor próbált felemelni, mert újra nagyot taknyoltam. A térdemből ömlött a vér. Hihetetlenül pocsékul éreztem magam, és vissza akartam menekülni a kis képzelt világomba. A JB koncertre a csillámpóni farkára.
- Zoe, fél tizenegy van! Öten várnak rád - fröcsögött Vic miközben a kezével hadonászott a szalon felé.
- Majd Ash elintézi... A cigim...
- Ashley pc-zik, te barom. Dylan szabadnapos, ma amúgy is neked kellett volna nyitnod. - Nem figyeltem, miről rizsázik, viszont annál jobban érdekelt, hogy a jointo egyre messzebbre gurul tőlem. - Erre mi van? Semmi. Mert te Synysterrel kefélsz.
- Kötöttünk... Victor?
- Mi van?
- Az én kedvemért... Elmennél a picsába? - röhögtem.
- Nem. Gyere cica.
- Ja. Kapd be. Megyek.
Ledöntöttem a járdáról Victort, ahogy a lábába kapaszkodva felálltam, és a tetoválószalon felé csoszogtam. Közben hallottam, hogy káromkodva feláll, beül a kocsijába, és elhajt.
Behívtam az első vendéget. Egy tipikus, kigyúrt kopasz volt, de fogadni mertem volna, hogy buzi. Nyávogva beszélt, és rózsaszín nadrágban feszített.
- Mi kéne? - kérdeztem unottan, és előkészítettem a tetoválóasztalt.
- Tsu. Kínai betűt. Ide - mitatott az alkarjára a hapek.
- Oké. Tedd le magad - paskoltam meg az asztalt mellettem.
Olyan monoton volt az egész, de legalább eltereltem a figyelmem Synysterről és a nővéremről. Valahogy biztos voltam benne, hogy éppen dugnak. Ashley még mindig nem jött meg.
Elgondolkoztam, hogy mit értem el eddig az életemben? Híres ügyvédek a szüleim, az eddigi környezetemet nem én hoztam létre, hanem ők. Az iskolát szinte kitűnő eredményekkel fejeztem be, bár bevallom őszintén, sosem volt elég türelmem tanulni, szóval a látszat csal. Ash is csalt a vizsgán. Valahogy megtanultam elkülöníteni az életem a barátaimmal és a szüleimmel, mindkét fél másmilyennek látott. Viszont mától már csak magamat adom, és úgy teszek, ahogy jól esik. Nem félek attól, hogy magányos leszek, hiszen az ismerkedés sosem volt a gyengém, pasi ügyben pedig jobban kedvelem a rövid kapcsolatokat. A nagyon rövideket. Ami nagyjából egy éjszakán keresztül tart, igen.
A kínai betűk olyan fantáziátlanok, csúnyák, és senki sem érti őket. Megkínoztam a kis homokost. Ordított mint az első análnál. De legalább én élveztem. Ahogy színeztem, a jelbe írtam:
ZOPE HANER
Aztán sóhajtottam.
Késő estig melóztam, mikor végre befutott Ashley is.