2012.02.21. 14:56, ede
az egyik pillanatban még repülök, a másikban pedig beesek az ágyba és alszok. aztán hirtelen azon kapom magam, hogy Rá gondolok. vicces dolog ez a vágy-fantázia dolog, ami igazából mindenkiben ott van, csak néhányan nem elég kreatívak, hogy ébren álmodjanak. nekem viszont megy.
szóval ott tartottam, hogy Rá gondolok. aztán a következő képkocka az, hogy már tényleg ott fekszik mellettem az ágyban, átkarol, és megcsókol úgy, ahogy még soha senki. aztán a többi, az nem túl publikus.
tudom, hogy rosszul döntöttem, igen, tisztában vagyok vele! de ha egyszer így érzek, és képtelen vagyok elnyomni, ha minden porcikám arra vágyik, hogy vele legyen, akkor igen, tessék. megadom magam. most ebben állapodtunk meg, mindketten többet szeretnénk. én pedig hagyom magam sodródni az árral, lesz ami lesz. ha látom, érzem, hogy nem éri meg, azonnal megállunk, de addig is legalább egy icipicit boldogok vagyunk. :)
olyan ember vagyok, aki általában leír minden apró részletet, legyen az bármilyen mocskos. de ez most nem olyan. ezt most magamnak akarom. önzőség? nem hinném. csak olyan vágy, mely senki másra nem tartozik, csak Rá és rám.
ez olyan érdekes, hogy nem is tekintenek ránk egy párként, annál is inkább elválaszthatatlan, összenőtt legjobb barátoknak. és ez nekem jól esik. tényleg. nem kivételeznek velünk meg ilyesmi. meg valahogy tényleg legjobb barátok vagyunk. Ő nekem egy bátyó, legjobb barát, és pár is egyben. és semmi nyáladzás.
pénteken, amikor sétáltam haza, épp kaptam tőle egy üzenetet, amitől hatalmas mosoly jelent meg az arcomon. egyrészt azért, mert a beszélgetésünk tartalma olyan volt, hogy a sírva-röhögve-vonyítás kerülgetett (bár a szokásos perverzség jelen volt, mint mindig); másrészt pedig azért, mert arra járok haza, amerre ő lakik. van rá magyarázat, elég egyszerű. tavaly megszoktam, hogy sokszor vele jártam haza busszal, és dumáltunk. és közelebb is van egy kicsit.
lassan 13 éves fejjel kijelenthetem, hogy sikeresen beléestem totálisan és visszafordíthatatlanul, vonzódom hozzá, és kell nekem! ha meg valakinek nem tetszik, vagy emiatt lenéz/elítél, csak rajta. ez egy emberi ösztön, egy vágy, aminek előbb-utóbb engedni kell, különben felfal, és teljesen magadba roskadsz. pont.