kegyetlen nap volt.

feletem töriből ötösre, viszont megkínzott a tanár. hú de nem szeretem. tündi kettesre előtte. elbőgte magát mert nem tanult, azért ez egy kicsit ciki hatodik vége felé már, nem? utána úgy nézett rám, mint a véres késre. tanulj baszod!

viszont írtam egy egyperces szerű izét, ami nem tudom, de talán barbinak ichletet ad a szerephez mert én most rámozdultam synyster gatesre a szerepezésre. 

Másnaposan ébredtem a kanapémon. Rohadtul fájt a fejem, így a fürdőbe vettem az irányt, megmosakodtam és bevettem egy fájdalomcsillapítót. Mikor belenéztem a tükörbe, láttam, hogy a tegnap esti bulisminkem szétfolyva még az arcomon tenyészik, és a hajamat se ártana újrafesteni. Előkerestem a sminklemosómat és próbáltam emberibb arcot varázsolni magamnak. Kisétáltam a konyhába, főztem egy baromi erős kávét – ami még nekem is túl erős lett -, majd visszamentem a nappaliba és bekapcsoltam a tv-t.
Nem tudom, mi ment épp, még a csatornát se tudom. Az erkélyajtón bámultam kifelé. Huntington Beach mindig gyönyörű. 16 éves korom óta élek itt, a szüleim nem is tudnak rólam. Szó nélkül léptem le otthonról, mikor eldurvultak a dolgok és ide jöttem. Eleinte az utcán éltem, majd egy tetoválószalonban kaptam melót, és szép lassan helyrerázódott az életem. Most 21 éves vagyok és ugyanabban a szalonban dolgozom. Nem vagyok túl „híres”, de rengeteg embert ismerek. Pasim nincs, főként azért, mert az egyéjszakás kapcsolatok híve vagyok. Imádok bulizni, inni, néha még füvezek is. A kávé és a cigi nálam létszükséglet és imádom változtatni a külsőm.
Nos a külsőm… A hajam a mellem alá ér, és vörösesbarna színe van, a szemem tengerkék és agyon vagyok tetoválva. Na jó, az túlzás, de van jó pár tetkóm: a csuklómon egy felirat; a hátamon angyalszárnyak; a bordáimon pedig egy deathbat, ami körül egy igazi szalag tekereg - kis kampókba fűzve. A szalagon az A7X Nightmare című számának a refrénje olvasható – ez a kedvencem mind közül. Persze van még... Nem vagyok túl magas, épp átlagos magasságom van, de nagyon vékony vagyok – valószínűleg a cigi és a fű miatt, meg hát a genetika… Öltözködésemet tekintve a laza, szakadt dolgokat szeretem, illetve ami a lehető legkevesebbet takarja belőlem, értelemszerűen a tetkóim miatt.
Kissé elkalandoztam, észre sem vettem, hogy csörög a telefonom. Darlene hívott, a munkatársam.
 - Zoe, ugye túlélted az éjszakát? – szólt cinikusan, mégis lágy hangon barátnőm.
 - Neked is szép délutánt, Darlene. Persze, mint mindig. Van valami gond? Be kell ugranom valaki helyett? – közben rágyújtottam, az utolsó kérdés után jól beleszívtam a cigibe és lassan kifújtam a füstöt. Ez az.
 - Csupán annyi, hogy valami Pete keres –mondta, már kissé savanyú hangon.
 - Azonnal megyek. Csá – mondtam, majd kinyomtam a telefont.
Magamra kaptam a bőrdzsekimet, és cigivel a kezemben útra keltem. Pete a legutóbbi egyéjszakás kalandom becses neve, aki azt hiszi, több lehet köztünk. Kismilliószor elküldtem már a francba, hogy nekem csak egy alkalomra kellett, de nem igazán érti meg. Lassan közeledtem az én törzs - és munkahelyem bejárata felé, időközben már a harmadik szál cigimet pusztítottam. Gyorsan elnyomtam a bejáratnál, és a bejárat felé vettem az irányt.
 - Végre, Zope! – mosolygott rám Darlene fintorogva, miközben egy szőke picsa hasára tetovált egy macskaszerű dolgot. 

A Zope a becenevem, bár kevesen hívnak így. Mivel Zoe a keresztnevem, Hope pedig a második nevem, így az összevonásából lett Zope.
 - Hol van az a barom? – kérdeztem unottan.
 - A sarokban sörözik – mutatott az előtérből nyíló kis pihenő sarokba.
Ott is hagytam barátnőmet, és odasétáltam Pete-hez. Rám se nézett, a sörösüveggel játszott, amiből láthatóan kevés hiányzott. Lazán ledobtam magam mellé. Pár percig bámultam rá, de ő továbbra is nagyobb lelkesedést mutatott az üveg iránt, így kénytelen voltam megszólalni.
 - Hányadik? – biccentettem a sör felé a fejem.
 - Első – A hangjából még biztosabb voltam benne, hogy unja már az egészet, ami köztünk van… nem mintha lenne bármi is.
 - Miért kerestél? – kissé komor hangnemre váltottam, miközben meggyújtottam egy újabb szál cigit.
 - Elköltözök. – Most nézett csak rám, és láttam rajta, hogy szomorú emiatt.
 - Hova? – Kissé szarul ért, mert hát mégis csak szexeltünk, és nem is volt rossz. Amolyan szexpajtás volt.
 - New York. És valószínűleg nem jövök vissza. – Gyors mozdulattal felhajtotta a sört, és elment a hűtőhöz, hozott két whisky-t, hogy kellően elbúcsúzzunk. Persze még dumáltunk… Megtudtam, hogy holnap délután indul a gépe, szóval a ma estéje lesz itt az utolsó.
 - Tudod mit? Ígérem, felejthetetlen lesz az utolsó estéd Huntington Beach-en – kacsintottam rá, majd bocsánatkérés után egy kis időre Darlene-hez csatlakoztam. Elmondtam neki az egészet, és megkértem, az esti műszakot vállalja be helyettem, cserébe holnap és holnapután egész nap itt leszek. Belement, én pedig visszamentem Pete-hez, akivel olyan nyolc óra körül leléptünk hozzám, és végigpiáltuk az éjszakát.