huhh, tudom. rég nem írtam. de ennek megvan az oka amit most nem nagyon szeretnék firtatni. először is, új barátokat szereztem. mármint nem cseréltem le a baráti körömet csak egyszerűen megismertem közelebbről azokat akikkel ezentúl több időt fogok tölteni. mostanában csak bömböltetem a zenémet olyan hangosan amilyen hangosan csak tudom, amit talán hanyagolni kéne mert khm kurvára nem tesz jót a hallásomnak. ma is bemondták sulirádióba hogy " Zsófi, te vagy a második legjobb barátnőm, kérlek bocsáss meg!" kezdjük ott hogy én ZSÓFI helyett ZSOLTIT értettem és a "zsolti" meg a legjobb BARÁTNŐ nem nagyon stimmel,úgyhogy leestem a padról a röhögéstől. nade, Valentin nap. faszság. jöhetnétek azokkal hogy "azért mondom ezt mert nincs pasim" stb. de nem nagyon ismernek akik így állnak hozzá. először is, nem igénylek pasit, mert nem egy éjszakát maradtam fent a barátnőm bőgését hallgatva. DE TÉNYLEG. olyanok mint a tehenek olyankor. borzasztó. máskülönben, szabályosan félek szerelmesnek lenni. mert akkor mindenki sebezhetőbb. én meg nem szeretek sebezhetőnek látszani. most egyenlőre örülök hogy Ede boldog a busza oldalán. mármint nem egy BKV járművel van együtt mert khm, az nem lenne kényelmes. nade ennyi, én csak életjelet próbáltam magamról adni, de már megint mondogatom a hülyeségeimet. mert sajt. régen mennyire imádtam. viszont most egyenlőre ennyi. február 13, a kétségbeesés világnapja. na ja.

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés