ez most nagyon-nagyon-nagyon. értem. és átérzem.

Királyné Öcsi Kriszta néni, a világ legjobb és legkedvesebb zongoratanárnője és pótmamája emlékére 

a padra hajtom a fejem, becsukom a szemem, belemerülök a gondolataimba. hideget érzek a tarkómon, az ablak nyitva. összeszorítom a szemem, majd lassan emelem fel a fejem, miközben a szememet is kinyitom.
reggel azon kezdtem gondolkozni, hogy mit gyűlölök a legjobban… mit is? ja, igen. ha valaki úgy néz le, ítél el, hogy közben nem is ismer. az, hogy tudod a nevem, nem jelenti azt, hogy ismersz. attól, hogy beszéltél valakivel 2 percet vagy 2 órát, még nem biztos, hogy ismered is. ki tudja, mit mutat magából a másik nekünk? ki tudja, hogy igazat mond-e, vagy csak hazudik, hogy közelebb kerüljön hozzánk? nem vagyok jó az emberi kapcsolatokban, az érzelmeim kimutatásában, de jó emberismerő vagyok, és még ha magamnak se ismerem el valakivel kapcsolatban, hogy "hé, ő is csak egy a sok közül, ő is csak kihasználna..", legbelül mindig tudom, hogy így van. még ha nem is teszek semmit, érzem. sokan nem tudnak rólam olyan alapvető információkat, amik szerintem elengedhetetlenek, hogy valaki ismerjen engem. vannak viszont olyan dolgok is, amiket jobb szeretek magamban tartani. ha valaki meg akar ismerni, úgy is rájön ezekre. mert amiket nem mondok el magamról, azok mind-mind olyan infók, amik láthatóak, tapasztalhatóak. 
le fogom vágatni a hajam. nyáron. imádom a hosszú hajat, de néha sok. ha fúj a szél, az egész az arcomban köt ki, és olyankor semmit nem látok. nyáron meg olyan dög-melegem van tőle, hogy az hihetetlen. szóval a nyár a "teljes" megújulásról fog szólni. ami hülyeség, mert csak célokat tűztem ki magam elé, amiket meg fogok valósítani, és jó pár a külsőmmel kapcsolatos.

egyébként mit gondoltok, a jetik tudnak dorombolni?