ugye érted, mire gondolok? - na, úgy érzem magam sokszor. valamit tennem kellene, nagyon sürget az idő, mindjárt itt a vég, de én még sem értek semmit, és teljesen tehetetlen vagyok. ezért inkább meghalok. sokszor érzem úgy, hogy több énem van, és a közös mindegyikben a sérülékenység. csak én vagyok képes arra, hogy még teljesen egyedül is veszélyben érezzem magam, igaz? úgy érzem, hogy az ágyam alá képzelt szörnyek is ellenem fordulnak, pedig az olyan őrültek, mint én, mindig jóban voltak a szörnyekkel. vagy ez is csak egy tévhit?

nem számít, kik a szüleid, mert nem kötelességük szeretni téged. kötelességük enni adni, megtanítani az erkölcs alapjaira, és adni lehetőséget a tanulásra. csak ennyi.

nem számít mennyire szereted magad, mert senki nem kíváncsi a te narcisztikus személyedre. azzal érnél valamit, ha téged szeretnének, de az emberek annyira önzőek, hogy senkit nem szeretnek magukon kívül. kivéve a szerencsétleneket, akik még önmaguktól is undorodnak.

nem számít, mennyire keresed a jó utat; nem fogod megtalálni, nem tudsz életed végéig helyesen élni, nem kerülsz a mennyországba, mert nem is létezik ilyen hely.

ha létezik valami túlvilág, akkor olyan lehet, mint a pokol. nincs purgatórium: ha rossz ember vagy, azt nem tudod jóvátenni. a bűnbánat nem ér semmit. és rossz ember vagy. mindenki rossz ember. rossz ember vagyok.

nem fogsz életed végéig erkölcsben élni, mert senki nem engedi meg neked ezt a luxust. nem jön a herceg, aki megvédelmez mindentől, neked kell megvédened magadat, de úgy sem fog sikerülni, és akkor bántani fognak, és akárhogyan ellenkezel, nem tudsz majd megszökni. az apádat nem érdekli, hogy megrontják a pici lányát. az apád egy mocskos féreg.

az anyádat is megrontották, az más kérdés, hogy ő ostoba volt, és önként szaladt a fenevadak karmai közé. ő nem fog megérteni téged, mert amit te mocskosnak és fájdalmasnak tartasz, azt ő élvezi. mert beteg, mint a legtöbb ember.

a penge egyszerű megoldásnak tűnik, de gyáva vagy hozzá. ölni meg nem akarsz, mert bár tudod, hogy a pokolra fogsz kerülni így is, úgy is, még reménykedsz abban, hogy mégsem.

és kineveted magad naivságod miatt.

mindig fáj a hasad, és nem mersz aludni, ha mégis alszol, csak pár órát, és a legkisebb neszre is felkelsz. nem hagynak aludni. sosem hagynak aludni. sosincs nyugtod.

képzeletbeli barátokkal veszed körbe magad, de még mielőtt észrevennéd, azok is hátba szúrnak. én nem akartam… de megtetted.

torzít a tükör, de téged nem érdekel. azt akarod, hogy a torzított másod is szép legyen. de ha a torzított szép, nem lesz torz vajon az igazi?

rájössz, hogy soha senki nem fog szeretni, de idővel már nem akarsz sírni miatta. akarsz egy célt, egy nemes gondolatot. azokért az emberekért akarsz dolgozni, akik bántanak, de legalább benned lenne a tudat, hogy nem volt haszontalan az életed. sokat gondolkodsz, mindig oda jutsz, hogy minden hiába, de mivel gyáva vagy, nem ragadsz tőrt, ezért nem akarsz tétlen maradni. tenni akarsz valami nemeset, de buta vagy hozzá. túlontúl buta, és nem tanulsz.

azzal vigasztalódsz, hogy elképzeled magad hercegnőnek. aztán rájössz, hogy ez butaság, és képzeletben mindenkit legyilkolsz. mindenkit.

elrejted, hogy reszketsz. senkinek nem mutatod, de nem is érdekel senkit.

senkit nem érdekelsz, már születésednél is láb alatt voltál.

csak egy teher vagy.

miért szülnek azok, akik nem is akarnak gyereket? miért nem tudott anyám abortuszt végezni? miért nem vette be a pirulát? miért, miért, miért?

miért kellett megszületnem? ez nem költői kérdés. nem létem lényegét keresem: az okot, amiért megszültek. senki nem akart engem, és soha nem is akarnak engem. ronda, ostoba, gyenge lány vagyok. semmi jó tulajdonságom nincs; csak ezért utálhat mindenki.

utálnak? túl sokat gondolok magamról. ha utálnának, akkor már észrevennének. ne legyél beképzelt, Eszter!

ha harminc éves lennék, már nem élnék. nem fogok sokáig élni, ebben biztos vagyok.

goodbye, everybody!

napról napra bátrabb vagyok. pár év, és megragadom a pengét. ez az igazság.

nem érek semmit a meséimmel, pedig csak azokhoz értek. ez nem egy tündérmese, ahol élni lehet a tehetségedből, ha ahhoz nem tartozik egy csinos arc.

ami azt illeti, a boldogságot én filmekből és könyvekből ismerem. néha nyugodt vagyok; ez a legkevésbé rossz érzés, ami magába kerít. néha nevetek; gúnyból. az pedig rossz.

de ha nem nevetnék, már halott lennék.

bárcsak halott lennék.

miért vár mindenki hercegre? minden lány hercegnőnek érzi magát? beképzeltek. én egy koldus fattya vagyok, aki a csatornában él a patkányok között. nem vátam hercegre. itt van a krokodilom.

egy vadászra várok, aki agyonlő végre. dögöljek meg!

      

"a legódarab, amit 5 évesen lenyeltél nem távozott a szervezetből, hanem felcsúszott az agyadba. de ez lényegtelen."  hát persze hogy lényegtelen. 

imádom a Fűrészt, főleg a főcímdalát. tudom hogy morbid, de egyszerűen nem tud érdekelni mert néha szerintem bárki megölné embertársait függetlenül attól hogy milyen kapcsolatba vannak. ölni akar, csak hogy tudja milyen érzés. mert ez ijesztő, hogy az ember képes megölni egy másik embert. kinyír egy olyan lényt ami teljesen - vagyis majdnem - olyan mint ő. uralkodik a társai felett, és erőszakot alkalmaz, így kiírtja saját..
fú. az embereknek milyük van? csorda?
lényeg hogy kiírtja a , pf, fajtáját. azzal hogy másokat öl meg, megöli magát. most ezt így elmondva okosnak tűnhetek de ez nem nagyon van így. bioszból négyesre zártak mert megkérdeztem hogy az emberi agy hol van. nem röhög. fáradt voltam. holnap csütörtök. sütőtök. csütörtökön van kémia. pff. azt hittem a kémia öntögetés lesz. nagy szart. helloszia periódusos rendszer. germánium? németium. helloszia tanulás.

az egyik pillanatban még repülök, a másikban pedig beesek az ágyba és alszok. aztán hirtelen azon kapom magam, hogy Rá gondolok. vicces dolog ez a vágy-fantázia dolog, ami igazából mindenkiben ott van, csak néhányan nem elég kreatívak, hogy ébren álmodjanak. nekem viszont megy.

szóval ott tartottam, hogy Rá gondolok. aztán a következő képkocka az, hogy már tényleg ott fekszik mellettem az ágyban, átkarol, és megcsókol úgy, ahogy még soha senki. aztán a többi, az nem túl publikus.

tudom, hogy rosszul döntöttem, igen, tisztában vagyok vele! de ha egyszer így érzek, és képtelen vagyok elnyomni, ha minden porcikám arra vágyik, hogy vele legyen, akkor igen, tessék. megadom magam. most ebben állapodtunk meg, mindketten többet szeretnénk. én pedig hagyom magam sodródni az árral, lesz ami lesz. ha látom, érzem, hogy nem éri meg, azonnal megállunk, de addig is legalább egy icipicit boldogok vagyunk. :)

olyan ember vagyok, aki általában leír minden apró részletet, legyen az bármilyen mocskos. de ez most nem olyan. ezt most magamnak akarom. önzőség? nem hinném. csak olyan vágy, mely senki másra nem tartozik, csak Rá és rám.

ez olyan érdekes, hogy nem is tekintenek ránk egy párként, annál is inkább elválaszthatatlan, összenőtt legjobb barátoknak. és ez nekem jól esik. tényleg. nem kivételeznek velünk meg ilyesmi. meg valahogy tényleg legjobb barátok vagyunk. Ő nekem egy bátyó, legjobb barát, és pár is egyben. és semmi nyáladzás.

pénteken, amikor sétáltam haza, épp kaptam tőle egy üzenetet, amitől hatalmas mosoly jelent meg az arcomon. egyrészt azért, mert a beszélgetésünk tartalma olyan volt, hogy a sírva-röhögve-vonyítás kerülgetett (bár a szokásos perverzség jelen volt, mint mindig); másrészt pedig azért, mert arra járok haza, amerre ő lakik. van rá magyarázat, elég egyszerű. tavaly megszoktam, hogy sokszor vele jártam haza busszal, és dumáltunk. és közelebb is van egy kicsit.

lassan 13 éves fejjel kijelenthetem, hogy sikeresen beléestem totálisan és visszafordíthatatlanul, vonzódom hozzá, és kell nekem! ha meg valakinek nem tetszik, vagy emiatt lenéz/elítél, csak rajta. ez egy emberi ösztön, egy vágy, aminek előbb-utóbb engedni kell, különben felfal, és teljesen magadba roskadsz. pont.

ez most nagyon-nagyon-nagyon. értem. és átérzem.

Királyné Öcsi Kriszta néni, a világ legjobb és legkedvesebb zongoratanárnője és pótmamája emlékére 

a padra hajtom a fejem, becsukom a szemem, belemerülök a gondolataimba. hideget érzek a tarkómon, az ablak nyitva. összeszorítom a szemem, majd lassan emelem fel a fejem, miközben a szememet is kinyitom.
reggel azon kezdtem gondolkozni, hogy mit gyűlölök a legjobban… mit is? ja, igen. ha valaki úgy néz le, ítél el, hogy közben nem is ismer. az, hogy tudod a nevem, nem jelenti azt, hogy ismersz. attól, hogy beszéltél valakivel 2 percet vagy 2 órát, még nem biztos, hogy ismered is. ki tudja, mit mutat magából a másik nekünk? ki tudja, hogy igazat mond-e, vagy csak hazudik, hogy közelebb kerüljön hozzánk? nem vagyok jó az emberi kapcsolatokban, az érzelmeim kimutatásában, de jó emberismerő vagyok, és még ha magamnak se ismerem el valakivel kapcsolatban, hogy "hé, ő is csak egy a sok közül, ő is csak kihasználna..", legbelül mindig tudom, hogy így van. még ha nem is teszek semmit, érzem. sokan nem tudnak rólam olyan alapvető információkat, amik szerintem elengedhetetlenek, hogy valaki ismerjen engem. vannak viszont olyan dolgok is, amiket jobb szeretek magamban tartani. ha valaki meg akar ismerni, úgy is rájön ezekre. mert amiket nem mondok el magamról, azok mind-mind olyan infók, amik láthatóak, tapasztalhatóak. 
le fogom vágatni a hajam. nyáron. imádom a hosszú hajat, de néha sok. ha fúj a szél, az egész az arcomban köt ki, és olyankor semmit nem látok. nyáron meg olyan dög-melegem van tőle, hogy az hihetetlen. szóval a nyár a "teljes" megújulásról fog szólni. ami hülyeség, mert csak célokat tűztem ki magam elé, amiket meg fogok valósítani, és jó pár a külsőmmel kapcsolatos.

egyébként mit gondoltok, a jetik tudnak dorombolni?

ma megint vele álmodtam. mármint konráddal. illetve nem tudom már pontosan, lehet, hogy tegnapelőtt volt. teljesen összekeverem már. az álmot a valósággal, meg minden. de tényleg. soha nem tudom, hogy éppen melyik van. főleg, mert olyan valóságos. meg már megy a nyitott szemmel álmodás is, meg minden. teljesen megőrülök. bele ebbe az egészbe. abba is, hogy lassan már csak angolul gondolkodok. így google megnyit, és automata írom be angolul a szöveget, amit igazából magyarul akarok keresni, lefordítom a szövegeket angolra, ésa szavakat is angolul keresem a fejemben. sooooo awesome. lucával is elkezdem hogy 'please hozd ide my pencilcase' ő meg így MIAFASSSZ? akkor mondom neki németül és öcsém, megérti! agyfasz. szeretném, ha fognának és bezárnának pár hétre a diliházba, vagy valami. ott nyugodtan beszélhetnék arról, hogy konrád átszökik esténként, meg minden. mesélhetnék tomiról is, meg arról, hogy most gebenstorfban van. meghallgatnának. aztán begyógyszereznének, és hagynának ott félholtan feküdni. vagy valami ilyesmi. ezt most nagyon bírnám. de tényleg.