huhh, tudom. rég nem írtam. de ennek megvan az oka amit most nem nagyon szeretnék firtatni.
először is, új barátokat szereztem. mármint nem cseréltem le a baráti körömet csak egyszerűen megismertem közelebbről azokat akikkel ezentúl több időt fogok tölteni.
mostanában csak bömböltetem a zenémet olyan hangosan amilyen hangosan csak tudom, amit talán hanyagolni kéne mert khm kurvára nem tesz jót a hallásomnak.
ma is bemondták sulirádióba hogy " Zsófi, te vagy a második legjobb barátnőm, kérlek bocsáss meg!" kezdjük ott hogy én ZSÓFI helyett ZSOLTIT értettem és a "zsolti" meg a legjobb BARÁTNŐ nem nagyon stimmel,úgyhogy leestem a padról a röhögéstől.
nade, Valentin nap.
faszság. jöhetnétek azokkal hogy "azért mondom ezt mert nincs pasim" stb. de nem nagyon ismernek akik így állnak hozzá. először is, nem igénylek pasit, mert nem egy éjszakát maradtam fent a barátnőm bőgését hallgatva. DE TÉNYLEG. olyanok mint a tehenek olyankor. borzasztó.
máskülönben, szabályosan félek szerelmesnek lenni. mert akkor mindenki sebezhetőbb. én meg nem szeretek sebezhetőnek látszani.
most egyenlőre örülök hogy Ede boldog a busza oldalán. mármint nem egy BKV járművel van együtt mert khm, az nem lenne kényelmes.
nade ennyi, én csak életjelet próbáltam magamról adni, de már megint mondogatom a hülyeségeimet. mert sajt.
régen mennyire imádtam.
viszont most egyenlőre ennyi. február 13, a kétségbeesés világnapja. na ja.
holnapután haza akartam menni korán, de rájöttem hogy csütörtökre egy csomó foskulát - nem jut jobb szó eszembe - meg kell csinálni.
ahogy egyre közelebbi viszonyba kerülök saját magammal és jobban megismerkedünk rájövök, hogy iszonyatos ember vagyok. három hétig még őrzöm a formámat és egy okádék leszek, de utána valami radikális változást kell eszközölnöm, mert nem bírom magamat elviselni a továbbiakban. egyszerűen legszívesebben véresre verném az arcom és eltörném a csontjaimat. mint mindenki más, amióta létezek én is csak azon töröm a fejem, mivé akarok válni, ki akarok lenni és mit akarok csinálni. most ebben a percben vagyok ott, hogy senki nem akarok lenni és semmit nem akarok csinálni. magamat és másokat sem szeretem annyira, hogy bármit is csináljak. hogy felmutassak valamit. szeretnék elérni valami olyat amire büszke lehetek, amit érdemes megcsinálni, amiért érdemes reggel felkelni, amitől jó lesz a kedvem, aminek haszna van, amire élmény gondolni, amit jó megfogni, amiről jó beszélni, amit tartok valamire, de jelenleg semmit nem tartok semmire. hogy az istenbe láthatnám bárminek is az értelmét, ha jelenleg a saját létezésem értelmét vonom a legnagyobb kétségbe. persze ott vannak azok a dolgok, hogy van akit szeretek és van aki szeret blablabla. szép, jó, de továbbra is csak x kiló húsról, évente y kiló étel és z liter folyadékról van szó. nem vagyok elég okos ahhoz, hogy bármiben is az örömömet leljem lassan, így hogy semminek sincs értelme. átélni szeretek én mindent, szeretek tevékenykedni, lépéseket tenni, de amikor este az ágyban fekszek és azon gondolkozok, hogy itt van ez a kibaszott bolygó ebben a kibaszott nagy hidegben és van rajta ez a kis szösz - aki történetesen én vagyok - és ez a szösz ma (itt jön a képbe, hogy olyan hogy ma nem is létezik) csinált valamit. és mit ért vele? továbbra is hideg van, továbbra is messze van minden. és közben körül vesz az a sok mindenki, akik élvezik a szösz létet és imádnak más szöszöknek kreálni dolgokat, a többi szösz életét szebbé tenni, segíteni őket és elemezgetni a szösz létet és a szösz életteret. de engem nem érdekel egy szösz se. jelenleg úgy érzem én akarok lenni a porszívó. a sárba felállított létra legfelső fokáról köpködök. én is olyan akarok lenni, aki örül annak a kis egyszerűségnek amit megteremt magának. ma például láttam egy fickót akinek az az életműve hogy kávéhabok tetejére fest portrékat és hogy ez milyen jó. mert hogy milyen kevés ideje van rá és aztán elmúlik a pillanat. egyszerre irigylem és szánom. édes istenem, vegyél el belőlem vagy adjál hozzám, hogy én is megtaláljam a saját kibaszott tejhabomat és örüljek neki, mint majom a seggének. nem akarok a szöszök között lenni már senki.
az a legérdekesebb, hogy általánosságban sosem keresem semmi értelmét. csak élvezni kell a dolgokat nem a hasznosságát figyelni, de ha arról van szó, hogy nekem kell csinálnom valamit, akkor nem szeretek porfogókat gyártani és rágni a szart.
nem akarok nő lenni, nem akarok magyar lenni, nem akarok szőke lenni, nem akarok a földön élni, nem akarok azon a nyelven beszélni, mint mindenki más. ma ez a nagy szél kifújt valamit a fejemből.
természetesen történnek velem jó dolgok is. nem vagyok napi 24 órában búvalbaszott, de azokat meg nincs kedvem leírni, mert úgy érzem mind csak ki nem érdemelt jutalom saját magamnak.
most a legnagyobb örömömet a levendulás, rózsás, jácintos, kamillás illóolajkombóm okozza. egész nap narancsos oldalast zabáltam. tegnap meg székelykáposztát húsgombóccal. soha életemben nem ettem még ilyesmiket, nem hogy ennyit. és akkor megint ott tartunk hogy ezt ki nem szarja le.
az íróasztalom fölé a repdeső daruk köré szeretnék színes izzókat. menjünk a piacra és vegyünk! nem meséltem még, - így megteszem - hogy sikerült szereznünk zsófivall hegedűket a bugyiboltból. annyira maszek. gyantaszűz vonó is van hozzá, igazi húrok... ugyan látszik hogy valami csehszlovák tüzifa leszármazottja, de aki nem ért hozzá nem veszi észre... dekorációnak túl tökéletes is.
kedves ámornyala vagy nyuszi, jézuska... vagy szappanozott gleccserfelhő nádcukorral. szóval idénre, pontosabban márciustól adjátok hozzám azt ami eddig nem volt bennem. tudjátok mire gondolok. hogy ne érezzem szarul magam magam miatt, és hogy ne legyenek ilyen kínos beszélgetéseim magammal. szeretném összehozni, szóval csak egy kis lökés kéne, nem másoktól, magamtól. lehet egy kiírás is elég lenne a falra, ami minden nap jól fejbebaszna.
mégis tudom mi az ok. az ami mindennek. vagy lehet egy új design kellene...
már nem egy ember mondja hogy könyvet kéne írnom. még egy blogot se tudok rendesen megtölteni anyaggal, nem hogy a papírt. teljesen hiteltelen vagyok.
mostanában nagyon rossz a kedvem, úgy veszem észre. töri a baki a lábam és rágom a körmöm. azt se tudom hova akarnám tekerni az időt, előre vagy hátra. egyikkel se tudnék mit kezdeni.
jöjjön valami befogadhatóbb: megnéztük az nyalkonyat összes részét, ami még mindig olyan szinten szar, hogy már nevetni se tudok szívből rajta. egy vergődő csibefos az egész. na ennyi. megyek és sajnálom magam, illetve megeszek egy tányérnyit a saját szaromból, csak hogy hű legyek magamhoz.
ja a múltkor meg vérzett a jobb orrlukam, de csak valami ici pici hajszál ér pattanhatott el, mert nagyon hamar elállt. már ez is valami, ilyen se volt még. szóval gyúrok egy igazi kemény vérbő orrvérzésre.
azok a gyerekek akik éjjel sokat nézik a holdat eltévednek álmukban.
azok az emberek sokkal szebbek akiket a személyiségük szépít meg.
a kívülről szép embereket nem is jó megismerni mert kiderül milyen undorítóak. ezért félek megismerni téged is
megyek nézek hey arnoldot.
ma a hetes buszon tőlem fél méterre állt egy pár. a férfinek hosszú lófarka volt, katonai kabátban és bakancsban ölelgette a kedvesét. egyszercsak megszólalt a telefonja - azt hiszem - bruno mars hangjára, ami olyan szintű undort indított el bennem, hogy muszáj volt odafigyelni mit fog beszélni és hogyan. erre a férfi nő hangon kezdett el beszélni a telefonba. hát gondoltam, szegény... ismerek pár embert, akinek szar az orgánuma. előfordul. elnézhető. megbocsájtható. elgondolkoztam rajta, hogy nem-e nő, de karja kellőkép szőrös volt, a körmei csutkára levágva. és ebben a pillanatban már épp a lány szájában volt, tehát férfinek könyveltem el. kevés dolgot gyűlölök mint tudjátok ez nem igaz de azt nagyon, ha egy légtérben smárolnak velem emberek. legyenek azok szépek vagy csúnyák. ők épp a csúnyák voltak, de ez nem is olyan fontos. nem lehet mindenki szép. manapság meg főleg nem. szerintem a francia csók az már az előjáték része, szóval ne dugjanak előttem kérem.
rájöttem, hogy hihetetlen szinten nincs szeretet-éhségem. sőt azt hiszem egyenesen taszítónak találom ezeket a rituálékat. a mai napon a buszon hazafele kitaláltam, hogy belőlem hiányzik az errevaló ösztön. ami azt hiszem márpedig az evés mellett a legalapvetőbb kéne hogy legyen... egyszerűen azon a síkon ahogy a legtöbben űzik a dolgokat olyan állatias és egyszerűen nem méltó, hogy az már fejfájdalmakat és undort okoz. bizonyára túl sokat néztem sherlock holmest és big bang theoryt. de ezekenek köszönhetően már nem érzem magam annyira hülyének emiatt. vagy pont ezért kéne...
szóval biztos ki vagyok fordulva, vagy be vagyok fordulva és mindenki más ki, még nem jöttem rá, de az ösztönlénységünk ezen részei számunkra talán majd csak később fognak aktiválódni. valószínűleg ez kedves ribancommal is így van.
gyerekeket viszont kell majd kell csinálnunk, mert olyan jó neveim vannak ahogy mindenkép hívnom kell a fiaimat. lányokról szó sem lehet. a múlt hétvégén bővült: illés, álmos, tivadar, benedek, lehel, kornél, sándor. morbid, nem?
szóval igen. hú de kitárulkozó hangulatomban kaptatok el.
vissza a sztorihoz. a férfi (a férfi) egyszercsak bejelentette, hogy épp növeszti a bajszát, erre rámnézett és megláttam hogy az arca jobb oldalán nincs bajusz, a balon meg van. de olyan bajuszt képzeljetek el, mintha én kétnaponta leborotválnám a felsőajkam. szóval igen. egy nő volt egy fél bajusszal és büszkén ott smároltak az orrom előtt. amikor már majdnem elkönyveltem volna magam mindennek a nagy sokkomban, rájöttem hogy engem igazából az bosszant a leginkább hogy itt smárolnak az orrom előtt és mindegy hogy ők most két nők (húha de szépen hangzik) vagy egy fiú és egy lány... ne csinálják előttem, mert taszító és az életkedvem is elmegy tőle. szóval ott nyomták előttem az ipart én meg azon gondolkoztam hogy kinek az álmában vagyok hogy én ennek az élménynek a részese lehetek. vagy talán annak a kékszemű óriásnak a szemében vagyok épp, akit macumbának hívnak.
elég sok minden történt abban az időben amíg nem írtam, de nincs kedvem visszapörgetni az agyam.
a mentás milka mellé pedig felkerül garnier skin naturals piros tégelyes, csodálatos illatú krémje, amit már sehol nem lehet beszerezni így egy újabb item hiánya képezi a világom veszteségét.
beteg vagyok egy kicsit. rá is jöttem mitől lettem az, ugyanis hétfőn este a buszon olyan hideg volt hogy jégvirágos volt belül az ablak és látszott a leheletem, de én mégis egy kardigánban ültem az ablak mellett... de ma már elértem az aktív gyógyulási fázist. a betegségem legbosszantóbb része nem is a torokfájás, hanem az hogy most még jobban irritál a hülyeség. egyszerűen mindenki az agyamra megy. mintha mindenki egyik napról a másikra meghülyült volna. teljesen egyértelmű dolgokra kérdeznek rá, perceken keresztül köhögnek és krákognak, olyan levelet küldenek amiben a legfontosabb dolgot nem írják le, olyan kurva idegesítő mindenki hogy nem is igaz. tegnap már majdnem agygörcsöt kaptam. annyira kiakadtam hogy sírni se tudtam csak mindenféle állati hangokat adtam ki és ráztam a fejem és azt kívántam mindenki dögöljön meg.
a gépem meg tegnap este óta horkol. fel-fel berreg néha és eléggé nyugtalanító. lehet hogy a nagy hideg ártott meg neki.
találtam a müllerben kis tégelyes verzióban olyan krémet amit mindenhol keresek. (természetsen ömlesztve az új generációs várltozatával...) ha netán valaki talál nagy tégelyes 200 ml-es verzióban a megfelelő változatból értesítsen a helyszínről vagy egyszerűen vegye meg nekem és találkozzunk és meghívom egy kézrázásra. ez szexi.
beszart a telóm, nemes egyszerűséggel. telefonálni még jó, de sms-ezni és bármi rovásírásos kopácsolós végtermékhalászatos dologra tökéletesen alkalmatlan. nem jön elő a pötyögtető része. segítség! rákényszerültem a prosztatagondos papacsiga stílusú htc-mre. és most várok egy megváltó blackberryre.
holnap végre kapok egy normális bakit. az én kis martensem, ami még az anyumé volt jó tizenévekkel ezelőtt
szóval valami ilyesmit örököltem.
már tiszta tropa, a talpbetétje szétment, belül a szőrme már barna, és a kis lyukakból néhányból kiesett a fém bigyó. de imádom. nem tudnék tőle megválni, beadjuk feltámasztásra és újraélesztésre a cipészbácsihoz. ez olyan szomorú, romantikus és boldog pillanat lesz a számomra.
van egy csaj a zenekarban. egy tök zárkózott, de aranyos lány, baszottjólnézki és baszottszép. már sok ideje jár zkba. mandulavágású szemek, karcsú alak, jó cicik. lezbi leszek. elvégre ha konrád egy ribanc, akkor csaj. hacsak nem transzi.
látjátok ilyen cseszett érdekes volt a nyolcadik órában lezajló farsangi megbeszélés amin mint drága osztályképviselők (vagy mi a szar) nekünk a jankával részt kellett vennünk. ijjá. oszi mindjárt bealszik de királyság.
holnap jónap. majd még írok de most nincs miről. awesomeness az állatkertben yoo
ede, tizenkétéves, veszprémi lány, hatalmas SYNYSTER imádattal. tulajdonképp összevissza egyed, mert apuja negyedvér szlovák, negyedvér német, anyukája pedig félig osztrák.vagyhogy. össze-vissza dumál rendszerint. imádja az irodalmat (már ami a művészetet és nem a tanórát illeti), és szeret filozofálni. rajong a képzőművészetekért és a kézműves dolgokért. szeret rajzolni és fotózni, bár az előbbi nem igazán megy neki. a haja világosszőke vagy talán mézszőke, szeme világoskék. egyszerű smink jellemzi, illetve dr. martens és a vans era. kedvenc színei a fekete, a bordó és a sötétkék. szereti a kávét, és szokott alkoholizlálni, illetve vizipipázni. nagyon változékony az életkedve, és épp igazán és viszonzottan szerelmes. imád ironizálni és szarkasztikus megjegyzéseket tenni, jellemvonásai közé tartozik az önmarcangolás, önpusztítás és lelkizés. rapszódikus de határozott személyiség.talán.okcsá.